ne teljenek másképp a napjaim.
a reggeli vérvételt leszámítva, ami tegyük hozzá, anyámnak köszönhetően úttal együtt félóra se volt.
a mai napban is minden benne volt, amik kerekké teszik a lefekvést.
az egész héten fennálló korán kelés kipihenésétől kezdve az otthoni feladatokon át az estéig.
csak párat említve. bicaj a naplás-tóhoz, montázsolás, szobadíszítés, este egy spontán mozi fannival, aztán a belvárosban császkálás, mint régen. mintha nem telt el volna 2 év. nevetésekkel, ábrándokon való kézfogással (amit egyébként nem is tartok olyan lehetetlennek...), egy mókás ÁLMŰVÉSZ felkiáltásokkal teli cigivel, jövőképpel. zakatolás haza, zola nanája, hannibááááálazemegyen, vide cor meum, és a heti megérdemelt fröccs. de beszéljenek a képek. egyébként az egyik jobb sarkában egy bakelit tű található, amire azóta vágyom, hogy először kipróbáltam a lejátszót. megkaptam ajándékba. ahogy a hiperszuper fülcsiket is, amiknek jobban örültem, mint ahogy azt elképzelni lehet. és elkezdek olaszul tanulni. ez az angol nyelvvizsga napján került a bakancslistára. valószínűleg a színvonal nem üti meg az elégséges szintet sem, de az első lépést megtettem. ha nem is történnek nagy dolgok, csak kis lépések, de történnek.
és jól történnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése