az ember az elete soran tucatszor meghal. hol kisse, hol nagyon, de meghal. hanyszor mondjuk "kesz, vege!" " vagy hogy " uj eletet kezdek" tele vagyunk haldoklassal es ujjaszuletessel. ahogy az ember naprol napra tobb lesz es epiti magat, ugy a vilagegyetem egyensulyahoz hasonloan az elet rombolja is ot. mint egy haz, amire felraksz 5 teglat, es egy vihar lesodor harmat. persze ennek merteke fugg attol, ki mennyire eros es hagyja magat. minden bucsu, elvalas, szakitas, kudarc, csalodas romboloja ezt a hazat.
nekem is lejart az idom. vagyis valami, ami teglakat vesz el tolem, es megelek egy kisebb halalt. ugy erzem koromhoz kepest talan tobb ilyet megeltem, mint szukseg lett volna, de ennek oka van es ezt tudom. rengeteg ilyen lesz meg, sokszor fajdalmasabb, es bar tanulni ilyenbol nem lehet, az erzest mashogy ertekelni igen. mar nem csapongok, hibaztatok, duhongok h "miert???", s bar faj, rossz, csak szomorusagot erzek es mosolygok. orulok, h reszese voltam. orulok a megmaradt teglaknak es igyekszem nem a vesztesegen keseregni. nem vagyok dalai lama se szentlelek vagy barmi mas, igenis szar erzes. de a miertekebe mar belefaradtam, ugy h marad inkabb a bizonytalansag es a hogyan tovabb. mert akarhanyszor tepazott ilyen vihar, hamarosan uj teglak erkeztek. jobbak vagy rosszabbak nem fontos. talan nincs ilyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése