baromira élveztem a délutánt. ki se mozdultam, beadandót írtam és itthoni dolgokat végeztem, de mennyei volt. EGYEDÜL. egy lélek sem zavart meg. egy telefon se. felgyújthattam volna az egész kócerájt, az se tűnt fel volna senkinek egy jódarabig. nem is volt fontos, hogy mit csinálok. kötelességeket vagy élvezeteket. egyedül voltam, a kutyák tökéletes biztonságot nyújtottak, és nem akartam izgalmasabb vagy kalandosabb tevékenységeket. most egy ilyen időszak van, és ha sok ilyen napom lesz, akkor nem baj. 

u.i.: ma  apám felvetett egy ötletet. aminek fényében bár nem lenne saját lakásom, ideiglenesen egyedül élhetnék, kényelmesen. felcsillant a szemem rendesen.