továbbra sem fogok semmi egetrengetőről beszámolni. jólesett a mai meglepő telefonhívás, ráérősen csüccsentem le közben a kodály körönd egy kopott padjára, és még én is meglepődtem saját kijelentésemen, hogy "igyekszem kivonni magam a körülményekből". igaz ez? nem tudom. délután háromig valóban így van, aztán jön valami kattanás, és hirtelen csak egyedüllétre vágyom. igen, valóban próbálok a hétköznapok apró gyönyöreiből erőt meríteni. hogy olaszul tanulok, hogy egyre jobban megy, és hogy a tanár már minden idegen szónál felém fordul érdeklődően. ahogy jólesik az is, hogy a tinglitangli szak "kritikus"-nak titulált oktatói dicsérően - avagy a megszokott rossz szavakat mellőzve - értékelik az előadásaim. tudom, ezek nem nagy dolgok. de elegek. a nap szép pillanatai közé tartozott az is, hogy a félreinformálásból következően elmaradt múzeum+ program helyett a már igen kellemesnek és szinte simogatónak is mondható estében végigsétáltam olyan helyeken, amikhez vagy végeláthatatlan emlék köt, mint a reggeli kávék, a délutáni szieszták, vagy olyan egyszeri és megismételhetetlen pillanatok, mint a a kis domb mellett, holdfény adta homályban egy arcsimítás, a fakérgek kacajokkal teli gyűjtögetése. különös hangulat fogott el akkor, amit nem tudok leírni, de valami olyasmi suhant át rajtam, hogy mennyivel egyszerűbbnek láttam akkor az életet. boldogság. fájdalom. szerelem. gyűlölet. s bár a nap fénypontja volt, amikor ádámot megláttam az előszobában, még mindig daliás megjelenésével, elegánsan, s meglátva egymást mint régen látott testvérek ugrottam a nyakába, ölelt át, majd változásomat konstatálva bókolt egy kedveset, a pillanat gyönyöre akkor is elszállt, és visszatértek a gyötrő kétségek. a tudat, hogy nem itt kéne lennem, nem ezt kéne csinálnom, a csalódottság és tehetetlenség ennek megmásíthatatlansága miatt. vagyis ez így nem igaz. talán a bátorságom (akarat? kitartás? passz) hiánya miatt. ennek ellenére mégse mondanám magam szomorúnak (triste) vagy dühösnek (arrabiato), a fentebb említettek némiképp tényleg segítenek. a holnapot változó érzelmekkel várom, hosszú este lesz, de remélem megéri. most búcsúzom, képek lejjebb, bouonanotte tesori!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése