züllök. nagyon. jobban, mint valaha. par hete azt mondtam a dokinak, hogy "megigerem, hogy..". es keresem a kifogasokat, amik ilyenkor persze olyan jelentektelennek tünnek, hogy legszivesebben hazudnek. teszem is. de minek? nem az ö eletevel jatszom. es banom, amit csinalok, pedig altalaban  mindig megtalalom a szepet, amiert megeri, amiert "na jo". de ezek most nem a szepseg miatt tortennek. ez valami sulyos menekules, valami eszeveszett vigasz kergetese. es hiaba tudom mit muvelek, hogy mit kene tennem, mi lenne a helyes (fuuu de gyulolom ezt a kozhelyet), hiaba nincs bennem a  "leszarom" (pedig olyankor mennyivel konnyebb..), megis szinte szandekosan zuhanok valami nagyon veszelyes allapot fele. a legrosszabb, hogy senki nem allit meg.