nem, én nem fogok 25 évesen ott tartani, mint nővérem. én nem akarok otthon élni még anyámmal, munkanélküliként, anyagilag kiszolgáltatva. én 4-5 éven belül meg szeretnék csinálni egy okj-t, egy jogsit, egy olasz nyelvvizsgát, még egy gyakorlatot, esetleg maradék időben részmunkát vállalni és legfőképp kimenni Olaszországba. 4-5 év múlva én egy belvárosi lakást szeretnék egy állattal, munkával, és azzal a tudattal, hogy minden lehetőségemet kihasználtam, amit lehetett. ha ehhez az kell, hogy türelmes legyek anyámhoz, a lakhelyemhez és körülményekhez, ha ezzel minden időmet be kell áldozni, akkor legyen. én úgy gondolom, hogy most tényleg ez a helyes, és hiába vagyok az az ember, akit nem érdekelnek a kötelességek, a jövője, élvezni kell az életet, a pillanatokat, akkor is itt van előttem egy példa, amit nem akarok követni. e célok mellett is lehet élni, nem szándékozom lemondani a barátaimról és a kikapcsolódásról (ha szándékomban állna se menne, ez már kiderült). nem vagyok az a típus, aki túlhajszolja magát, mert egyszer (többször) ebbe beletörtem, de szép sorjában ezeket meg lehet lépni, ha az ember elég tettre kész, és utána kialakítani a saját, önálló életét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése