azok nélkül

Néhány gondolat a ma este történtekről, amit nem akartam hangosan kinyilatkoztatni, azon okból, hogy ne rontsuk el a péntek estét még jobban. 

Igazából csak kettő "szállóige" lenne az, amit felhoznék. Ebből az első, amit Te szoktál mondani: kettős mérce. Te is említetted már, hogy tisztában vagy vele, nem az átlagos férfiak közé tartozol, sok türelem és idő kell hozzád. (és neked is feltűnt, hogy valami mégis jobban működik a kettőnk esetében..."hát a három hónaphoz képest a két év elég nagy ugrás" stb.). Én beléd szerettem, és vállaltam, minden áldozatával együtt, és azért írom most ezt, mert igenis volt áldozata a dolognak, mielőtt Te vagy bárki más azt hinné, hogy olyan simán működött és működik a dolog, és nem mondanék néha cifrákat. És igen, dohányzom, aminek elfogadásához szintén sok türelemre és időre van szükség, ezt aláírom. De míg az előbbiek konkrétumait soha (és most gondolkodtam, és tényleg soha! nem vágtam komoly és sértő! bírálatként a fejedhez), addig időnként én mindig ostorozva vagyok e szenvedélyem miatt. A második, amit viszont én szoktam olykor mondani: lehet mást választani. igen, ez pejoratív, lekezelő és gúnyos így első hangzásra, de ha tényleg belegondol az ember, így van: ha a szerelmem nem elég erős, hogy elfogadjam a másik hibáit, akkor mást kell választanom. állítom, rohangál még hozzám hasonló derék leány az utcán, aki viszont nem dohányzik, és ha úgy érzed, hogy e ténnyel zsarolni lehet, igazad van, mert tényleg baromira fájna a "másik választása" e tekintetben.  Fájna, mert egyrészt lealacsonyodnál arra szintre, hogy buta emberek módjára választás elé állítod a másikat, és fájna, mert azt jelentené, hogy szereteted feltételekhez kötött. 

én azok nélkül is szeretlek.