Minden egyes este azzal a reménnyel sietek haza, hogy Na, talán ma jó lesz! Ma minden rendbe jön köztünk!
De nem. Egyre rosszabb és én esténként az ágyba bújva nézlek Téged és azon merengek mi lesz így velünk...
U.i.: Ez az "úgyis együtt éljük le az egész kibebaszott életünk..." kb úgy hangzott, mintha pisztolyt tartanék a fejedhez, hogy velem legyél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése