Hirtelen de sok írnivalóm lett.

Én tényleg, de tényleg olyan jól megvoltam logika nélkül 20 évig.
Szerelmes lettem, amiben - vallom azóta is -  nem sok logika volt. (Azóta is életem legjobb döntése volt.)
Aztán eltelt 6 év,  ez elég indok volt logikus döntéseket hozni - volt mivel érvelni, és volt kiről példát vegyek. Hiszen annyi mindent túléltünk, egy közös hitel, közös lakás, közös jövő a leglogikusabb ennyi idő után.
Jucó pedig visszavonult, és sírva próbál rájönni: vajon ebben a fene nagy logikában a 6 év alatt elég erős maradt a szeretet? Vajon a logikus lépések közepette nem veszett el valami, amit okosnak tűnt letagadni?
A logikus döntés elég (volt/...lesz?) a boldogsághoz?