Egy nyári szombat este.
Mezítláb egyedül a Jókai lakótelep egy játszóterén a homokozónak támaszkodva. De legalább jó a zene. A zeném a fülemben.

Elfogadtam a közös jövőt együtt szex nélkül. Elfogadtam a közös jövőt együtt esküvő nélkül. De a közös jövőt együtt nélküled kicsit nehéz megvalósítani.
Tulajdonkeppen a jóéjt puszit és az ebédet kivéve mi szükséged van rám?

egy szokásos keddi reggelen éreztem végre a megkönnyebbülést. hosszú-hosszú idő óta most mosolyogtam egyet a reggeli első korty kávé után. konkrétan nem is tudnám megmondani, mi minden nyomasztott az elmúlt pár hónapban, nyilván nem csak a jogosítvány és a céges történet volt az, hanem valami általános súly a lelkem kis törékeny világán, ami most egyre távolabbinak és könnyebbnek tetszik. remélem sokáig így is marad.

legszívesebben lehúznám magam a WC-n.
valószínűleg sokan még örülnének is neki.

21.58-kor kicsuszott magamban egy "basszameg".

Meddig hazudsz még magadnak Júlia? Nem vagy már fontos neki, csak kurva gyáva vagy bevallani magadnak és tenni valamit.

Annyira tudtam, hogy nem szabad visszajonni. Miert jottem vissza?