Oly sok gondolat nyomaszt. Olyan jó lenne valakivel megosztani.
De folyton csak falakba ütközöm.

T-vel ki tudja hogy, anyam romokban es csalodva bennem, noveremmel 10 percre vesztunk ossze - csunyan -, apamra mar senki se szamit, nagyanyam mindjart meghal, baratok sehol, ahogy penz se.
Ugy erzem egesz jol tartottam magam mostanaig, hogy peldat mutassak anyameknak, magamnak, h bizonyitsam eros vagyok.
De most ha magamba nezek csak a szar embert latom.
Ahogy ez nem eloszor fogalmazodott meg bennem, lehet nem is utoljara, de most a leginkabb.
Mit tegyek? Mit csinalok rosszul?

l-é-t

egymással vagy már csak egymás mellett?

Régebben ölelés es "nem lesz semmi baj".
Most mar csend es "mindig ez van."
Valtoznak az idők es valtoznak az emberek is.
Eleg lenne, ha csak egy ember figyelne ram. Barki..akarki.

Nagyon vicces meg aranyos, meg jokat lehet kacagni, amikor Julia veret szivjak.

Csak Julia kezdi kicsit kurvara unni.

Kezdem ugy erezni nagyobb epsegben marad a lelkem ha csondben maradok.

Hall engem valaki?