úgy döntöttem, hogy eme kellemes nyári estén az erkélyről jelentkezem. valószínűleg magamnak. írok a semmiről, mert olyan kedvem van.
emmel megnéztük a moholy-nagy kiállítást. nem mentem le hídba tőle, de a dunaparti sétány és a társasága mindig kárpótol érte. ő volt az egyetlen, aki a fagylalttölcsér-elméletem hallatára nem "te idióta vagy" grimaszt vágott, hanem szintén lelkesedett. szeretem azt a lányt.
[deákon 3 olasz turista fiú érdeklődött a szimpla kert holléte felől. nekem 10 másodperces hatásszünet következett az egyik srác vespás cipője láttán, így zavartan em kezébe nyomták a térképet - amúgy is megnyerőbb a mosoly, ha piros rúzs keretezi. nekem nem áll jól a piros rúzs, ez a mai napig nagy sérelmem. az úriemberek kissé hiányos angoltudása miatt emnek nem volt könnyű dolga, 3 féle mondatszerkezetben próbálta a térképen elmutogatni, sikertelenül. végül meguntam, és kicsit ingerlékeny (kicsit talán hangosan is) tőszavak használatával mutogattam, mint a tanárnő, amikor nekem próbálja a matekot felfoghatóvá varázsolni. míg az utóbbi legtöbb esetben sikertelen, ez esetben bevált, jött egy Aaaa! Koooszi! végül is olaszok. de azért a cipőt otthagyhatták volna. ezt igazából nem tudom miért írtam le. ezért raktam zárójelbe.]
a koncert jó volt. a többi kevésbé. én fáradt voltam, ők részegek. reggel kedvetlenül zötykölődtem haza 3 óra alvás után, reggel 8-kor. egy sikertelennek bizonyult pihenés, fátyolos tekintettel kerülgettem a piacon az embereket. aztán indulás péter bához, ismét a város túloldalára. 1 liter koffeinbomba, élek, fél óra késéssel be is jutottam.
eleinte csak bemelegítő beszélgetés a sumerokról, történelemről, végül a lényegre tértünk.
szó volt a "bocsánat" és a "sajnálom" különbségéről, és hogy türelmetlen vagyok azokkal szemben, akik nem értenek meg. meg hogyha belekezdek valamibe, azonnali eredményeket akarok, és ha nem látom, dühömben hagyom az egészet. ez így van.
2 óra után azt mondta, elégedett velem, és büszke, hogy 2 hónap alatt rendbe szedtem az életem és azzal együtt magamat is. úgy érzem, tényleg így van.
a teljes elégedettség ritka érzésével léptem ki a verőfényes körtérre. lehet máskor bosszantott volna, hogy üzemzavar miatt nem jártak a villamosok, de most jól esett sétálni. az emberek most is furán néztek, de mosolyogtam, és nem zavart, sőt. meglepetés rétesvásárlás anyának. néni napraforgóval, kislány csöpögő fagyival, bácsi kutyával, hajléktalan papírpohárral.
amilyen jó kedvem volt ott, olyan ború várt itthon, anyám akár a mennydörgés, még a rétes se enyhített rajta. álmosság, pihenés, ismét sikertelenül. (el ne felejtsem legközelebb kikapcsolni azt a tetves mobilt.)
most nincs semmi. izgatottan várom az augusztusi utazásokat. 9 nap múlva krakkó.
az erkélyhez passzol ez a francia zene.
emmel megnéztük a moholy-nagy kiállítást. nem mentem le hídba tőle, de a dunaparti sétány és a társasága mindig kárpótol érte. ő volt az egyetlen, aki a fagylalttölcsér-elméletem hallatára nem "te idióta vagy" grimaszt vágott, hanem szintén lelkesedett. szeretem azt a lányt.
[deákon 3 olasz turista fiú érdeklődött a szimpla kert holléte felől. nekem 10 másodperces hatásszünet következett az egyik srác vespás cipője láttán, így zavartan em kezébe nyomták a térképet - amúgy is megnyerőbb a mosoly, ha piros rúzs keretezi. nekem nem áll jól a piros rúzs, ez a mai napig nagy sérelmem. az úriemberek kissé hiányos angoltudása miatt emnek nem volt könnyű dolga, 3 féle mondatszerkezetben próbálta a térképen elmutogatni, sikertelenül. végül meguntam, és kicsit ingerlékeny (kicsit talán hangosan is) tőszavak használatával mutogattam, mint a tanárnő, amikor nekem próbálja a matekot felfoghatóvá varázsolni. míg az utóbbi legtöbb esetben sikertelen, ez esetben bevált, jött egy Aaaa! Koooszi! végül is olaszok. de azért a cipőt otthagyhatták volna. ezt igazából nem tudom miért írtam le. ezért raktam zárójelbe.]
a koncert jó volt. a többi kevésbé. én fáradt voltam, ők részegek. reggel kedvetlenül zötykölődtem haza 3 óra alvás után, reggel 8-kor. egy sikertelennek bizonyult pihenés, fátyolos tekintettel kerülgettem a piacon az embereket. aztán indulás péter bához, ismét a város túloldalára. 1 liter koffeinbomba, élek, fél óra késéssel be is jutottam.
eleinte csak bemelegítő beszélgetés a sumerokról, történelemről, végül a lényegre tértünk.
szó volt a "bocsánat" és a "sajnálom" különbségéről, és hogy türelmetlen vagyok azokkal szemben, akik nem értenek meg. meg hogyha belekezdek valamibe, azonnali eredményeket akarok, és ha nem látom, dühömben hagyom az egészet. ez így van.
2 óra után azt mondta, elégedett velem, és büszke, hogy 2 hónap alatt rendbe szedtem az életem és azzal együtt magamat is. úgy érzem, tényleg így van.
a teljes elégedettség ritka érzésével léptem ki a verőfényes körtérre. lehet máskor bosszantott volna, hogy üzemzavar miatt nem jártak a villamosok, de most jól esett sétálni. az emberek most is furán néztek, de mosolyogtam, és nem zavart, sőt. meglepetés rétesvásárlás anyának. néni napraforgóval, kislány csöpögő fagyival, bácsi kutyával, hajléktalan papírpohárral.
amilyen jó kedvem volt ott, olyan ború várt itthon, anyám akár a mennydörgés, még a rétes se enyhített rajta. álmosság, pihenés, ismét sikertelenül. (el ne felejtsem legközelebb kikapcsolni azt a tetves mobilt.)
most nincs semmi. izgatottan várom az augusztusi utazásokat. 9 nap múlva krakkó.
az erkélyhez passzol ez a francia zene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése