nincs

ad I.

NEM azért mentem át, hogy az ÉN problémámról beszéljetek.
NEM azért mentem át, hogy RÓLAM diskuráljatok.
NEM azért mentem át, hogy megoldásokat keresgéljetek NEKEM.
az én hasnyálmirigyem, az én szívem, az én vesém, az én szemem, az én végtagjaim.
tisztában vagyok ÉN MAGAM is, hogy hova jutottam. hogy mi a kockázat.
az "ugye vigyázol magadra..? azt ugye tudod jól.., azt azért.." stb kérdésekkel most leszögezem, hogy MINDENKI BÉKÉN HAGYHAT, MERT NEM ÉRDEKEL ÉS TISZTÁBAN VAGYOK VELE.


10 perccel ezelőtt értünk haza apámtól. nővérem ivott. nagyjából mindenki tisztában van vele, vagy éppen nem, hogy milyen nővérem amikor iszik. és milyen anyám úgy általában. egyik sem pozitív értelemben. szóval a fülem mellett ordibálás közepette úgy éreztem, hogy itt már mindenről szó van, csak nem rólam. valahogy mindenki úgy érzi a családban, hogy a súlyossá váló betegségem végre alkalom arra, hogy mindenki fontosnak érezze magát és szentté avathassák. az, hogy ezt miért teszik, már rég lényegtelen.
nem szeretek itthon lenni.
annyira de annyira szeretne mindenki okosnak és tökéletesnek tűnni.

de a segítség nem most kellett volna.