hat milyen jo hogy mobilrol is lehet blogolni, hat milyen jo kerem!
nos. belevetettem magam egy regi szenvedelyembe, es komolyabban elkezdtem a street arttal foglalkozni. ludwigban idom van, a konyvek ott vannak, a net ott van, minden adott en pedig elmerulok az elvezetekben. ma elokerult a regi jobarat mocskos  conversem is ami a lanyos nyari topankak utan kisse fura volt, de egeszen megkonnyebbultem benne. elokerult a kabat es a sal, leven hideg (tenyleg hideg) es hirtelen jott osznek. ennek orulok, annak kevesbe, hogy megszunnek a deakos es fuge udvaras estek, a froccsok es bazilikak, a teraszon ucsorgesek gongban, a dunapartozas es nyitott ablaknal alvas. bar az utolso azert megsem. ma ugy ereztem h megbantottam a baratom, pedig az egesz csak egy eltero hangulaton, az eltero idobeosztason es az emlitett idojarasi viszonyokon mulott. o maradt volna, en mentem volna, eleinte igy is tortent, amig meg nem untam a varakozast es leptem haza. gondolkodtam ezen a folytonos mehetneken es borozhatnekon. nem irkalok hipoteziseket, de ennek nyilvan van oka. elso, hogy nem szeretek itthon lenni. noverem mindjart hazaer (es nem, nem a baratjaval volt, sem a nemletezo barataival, unalmaban apamhoz ment), folytatja itthon a borozast es ujra meghallgatok mindent, amit minden aldott jo este. aztan osszebalheznak anyammal es bumm. aztan ott van az, hogy a regi barataim ki tudja merrekivelhogy vannak mar pentek este, az ujakat pedig meg nem hivhatom fel random este 10kor h hellomerrevagy goakacfa. nem mintha nem egy ezressel indultam volna neki az estenek.
a korulottem levo idegen emberektol viszolygom. a metron, a heven. vagy felszines parasztok vagy parocskak nyalgep uzemmodban. jolesik egy kicsit egyedul az erkelyen.
harmadreszt (azt a kliset ne szamitsuk bele h pentek este es egesz heten blablabla, mert nalam ez torvenyszeruseg nem ervenyes), szoval el is felejtettem. ja igen. utkereses. ezt most ugy mondom mintha eddig soha nem menekultem volna el estenkent a baratok es az alkohol oromebe, de ha valahol belegondolunk ez is ott van. az ember fel egyedul, fel a rossz gondolatoktol, a szembesitesektol maga fele, igy konnyebb. es ha mar alkohol, es hamar koppenhaga megkerdezte, akkor kerdezzuk meg magunktol miert szeretunk es mierr akarunk (vagyis elso szam elso szemelyben, de igy bevonom a tisztelt olvasot) borozni. en azt vettem eszre, hogy ilyenkor oszintebb vagyok. nem, javitok: oszinte. ez nem ujdonsag, ezzel sokan vannak igy. fogalmaznek ugy, hogy ilyenkor kepes vagyok melyebbre asni es latni, es azt ki is mondani, megosztani. altalaban az utobbival vannak gondok, de az elobbi is azert sokat nyom a latba. mint amikor kinyitunk egy szensavas uditot es kiszabadul a levego. micsoda hasonlat julia! hat igen, a rozefroccs...