párhuzamos pisilés

igen, valóban sok a kérdés. ebből pedig felmerül a kérdés (haha), hogy miért pont most jöttek ezek elő. mi váltotta ki, mi az oka. 

pánik-e, vagy önismeretre való vágy, hely- vagy útkeresés. bizonytalanság-e, vagy az új környezet és emberek mozdítottak-e el a helyemről. esetleg Szilágyi Mihány tanár úr. 

a tegnap este sok szempontból érdekes volt. az első közös nagy buli, csilla lakásán, borral, macskával, erkéllyel. több órás elméleti beszélgetések, mámorban született gondolatok söpörtek végig, felvetve új kérdéseket, új nézőpontokat. kostolgattuk egymást, és az eredmény mindenképp pozitív. megtaláltuk mindenkivel a közös hangot. 

szóba került egy rakat olyan dolog, amit most nem kezdenék el fejtegetni, mert nagyon mély, bonyolult és unalmas olyannak, akinek erre nincs affinitása, ráadásul fárasztó, márpedig reggel 8kor értem haza, háromnegyed 10re már ideértem ludwigba.

ahogy pár órája ázott kutya módjára, befagyott seggel, begöndörödött hajjal, ázott kutyaként zötykölődtem az örs felé, sokként észlelve (vagy éppen örülve neki?) az őszt, aztán 20 perc alatt kicserélődve zötykölődtem a metrón ludwig fele, végig ezek a dolgok keringtek bennem. erős vagyok-e, ha igen, akkor miért. hogy az ember képes e objektíven nézni a problémáit, vagy mindig egy beszűkült irányvonal szerint akar megoldást találni rá. miben változtatott meg az elmúlt 6 hónap (rém sok dologban egyébként), és hogy ezt a tempót tudom e tartani. 8 év után egy teljesen más életszakaszba kerültem, amiben más a családi helyzet, az anyagi, mások a barátok, új barátok, más a kapcsolathoz való állásom, hirtelen rengeteg dologról lett véleményem, nézetem, hirtelen kérdések merültek fel, hirtelen kereszteződések és útjelzők jelentek meg az eddig egyenes úton. hirtelen felelős lettem magamért és másokért, feladatokat kaptam, amiknek már némiképp súlya van. fura, nemrégen valamelyik blogbejegyzésemben pont azon merengtem, hogy mi és hogyan fog változni, váltotzik-e majd egyáltalán. erre a válasz egy határozott IGEN (végre valami, amire van válasz..), és ez még csak az eleje. ebben egy sor dolog benne van és benne lesz, a bennevoltról ne is beszéljünk. 

visszatérve a kérdésekre és mr koppenhága felvetésére, hogy próbáljuk meg mostmár a választ is megtalálni, nem tudom, hogyan viszonuljak. fontos egyáltalán a válasz? mindig a MEGOLDÁS a lényeg, nem lehet, hogy inkább az odáig tartó folyamat, a kérdés megfogalmazása önmagában, nyersen, meztelenül? 

az emberek mindig definíciókat keresnek, konkrét, kimondható dolgokat, amikre azt mondhatják, hogy "hát ez relatív", mert rém könnyű minden vita alól kibújni azzal, hogy RELATÍV (nemdebár szilágyi tanár úr? ezt maga mondta!), aztán esztelenül cáfolni és új materalizált fogalmakkal érvelni. miért KELL mindent meghatározni? és akkor: miért kell mindenre válasz...? jönnének új kérdések. azok mindig vannak. 

egyébként nekem ez így most tetszik. tudom, hogy nem unalomból jönnek ezek az impressziók, mert reggeltől ééjszakáig elfoglalt vagyok, ergo valami más generálja, ami jó érzés. önmagában rengetem meg saját magam világnézetét, megdöntve olyan hegyeket, amikről kiderült, hogy egy kis homokbucka, megtalálva apró fűszálakat, amiket eddig észre se vettem. tegnap már sok fröccs után mondtam valami olyasmit, hogy mindenki olyan, mint egy massza, és egy gondolatsor következett, ami nagyon tetszett. ha esetleg valaki erre emlékezne, akkor kérem világosítson fel, mert elfelejtettem. ahogy rengeteg mást is sajnos. de hát ez a szép az egészben. pedig pöpec kis felvetés volt. 

fogalmam sincs merre visznek ezek a változások  - környezeti és belsők egyaránt - , azt se, hogy jó vagy sem, azt pláne nem, hogy van-e értelme, de csak a hülyék pisilnek széllel szembe. úgy hogy hajrá júlia.