az elmúlt napok tanulsága

I.

az elmúlt pár nap rávilágított újfent arra, hogy mennyire nem hiányoznak a gyáva seggfejek az életemből. itt most jópár nevet fel tudnék sorolni, de kezd egy olyan érzésem lenni, hogy nincs kivétel. vagy van? tegye fel a kezét nyomban!!!!! 

--------------------------------------------------------------------------------------...

II.

ArtMarket. nem kívánok hosszas kiállításrecenziót írni, nyilván mert senki nem kíváncsi rá, nyilván mert nem is tudnék, nyilván mert felesleges, nyilván mert már írtak róla elegen. én a tavalyi után izgatottan vártam a múlt hétvégi galériabörzét, de elég nagyot csalódtam. meg sem ütötte a tavalyi színvonalat, nem hogy túlmutatott volna rajta. olyan érzése van az embernek, mintha egy bolhapiacon járkálna, ahova  mindenki bedobálta volna az éppen felesleges alkotását, mindez szervezetlenül. elismerem, hogy a gazdasági helyzetet a művészeti fórumok szívták meg az egyik legjobban, de hamár ez az EGYETLEN, mindenki számára elérhető, nemzetközi művészpiac, akkor annak olyannak is kellene lennie, nem csak OLYANNAK, MINTHA. pláne, hogy tele volt külföldivel. ez csak a negatív benyomás, találkoztam azért néhány remek alkotással, de nem tudtam sok dolgot helyrerakni, ezért bizonytalanságom csalódásba torkollt. hazai viszonylatban nehéz viszonyítani, mert nemigazán van mihez. ha meg akartam tudni éppen valamit a művészről, akkor szerencsémre ücsörgött ott valaki a számítógép előtt, akiről nem nagyon tudtam eldönteni tulajdonképpen kicsoda, hogy milyen nyelven beszél, kiadványok csak úgy nézelődésre, prospektusok nem, csak képeslapok elszórva a földön. plasztikák csak pár helyen ácsorogtak, néhány alkotás pedig csak úgy fel volt aggatva egy stand oldalára, olyan hatást keltve, mintha a szomorú fehér fal eltakarása végett csöppent volna oda. az emeleten olyan érzése van az embernek, hogy azok kerültek oda, "akik már lent nem fértek el", pihenőhely/szék semmi, csak ha éppen a standos lány kimegy pisilni, vagy valamelyik galéria véletlen berak egy bőrgarnitúrát a szerény enteriőr kompenzálására.  megjegyezném, hogy véleményemet meg tudom bárkinek bármikor indokolni, okolni, magyarázni - dobjon egy sms-t és már ott is vagyok. ennyit erről. 

III. 

wamp. a családias alterhangulatnak smafu, tömegnyomor, amit a kellemes zene enyhített kissé. minden méregdrága, csak messziről nézd júlia, el ne csábulj. ja és kérném szépen, ha fellök, egy bocsit böfögjön már ki, mert ha nekem megy, akkor maga sem hal bele. danke sehr mein schatz!

IV. 

szombat. füge, doboz. én nem értem ezeket a vadállatokat, hogy képes valaki egy órát kint fagyoskodni, hogy bejusson egy heringes koncentrációs táborba, ahol szardíniaként tud csak eljutni A-ból B-be? ha táncolni szeretnél, akkor az már fizikailag kitesz egy szexuális együttlétet, és a piára rámegy a fizetésed fele, ha nem az egész. és könyörgöm, mi ez a szánalom, ami odakint folyik: CSENDBOHÓC? egyébként pedig kidobatták a flakonom, hol itt környezetvédelem? 

V. 

orvos. a félelmeim ellenére egészen normális volt, túl is éltem, csak ne kellett volna 20 percet dekkolni előtte. nem baj, a 3 hónap helyett most 2 hét múlva mehetek megint, terheléses cukormérésekkel és vigyorral a képemen, OHHH YEEEAAAH. 

VI. 

buzi sokat kell tanulnom. igazából nem baj, mert szeretek, ez még érdekel is, csak a mennyiséggel és az időhiánnyal van bajom. majd alakul. júlia szeret mindent az utolsó pillanatra hagyni. egyébként pedig be kell indítanom a bolhabörzém és eladni mindent. a hosszas hétvégék most erről a két dologról fognak szólni. hamár se polaroid filmem, se vespám. de még egy lakásom se. 

VII. 

ma  a kezelőben megnevetettem pétert, amikor azt mondtam: "hétvégére mindig belefáradok az optimizmusba." 

és tényleg. kurva nehéz ám a pozitív hozzáállás, kb mintha széllel szembe hugyálnál fejjel lefelé egy háztetőn. gond egy szál se, kávém van dögivel. röviden: SZERETEK MINDENKIT.