aprok

"nem veritek ezt nagydobra? mi andrissal csak az eveket unnepeltuk."  amit errol gondolok: en minden napot megunnepelnek. a "mai vilagban" (utalom ezt a kozhelyet, de ez most idevalo) elrohanunk az ertekek mellett. megszokassa, aztan unalmassa valnak. nem is errol akartam irni. szoval a "mai vilagban" jonnek mennek a baratok, a parkapcsolatok, a szexpartnerek. miert ne unnepelhetnenk meg azt, h van egy valaki, akivel megall ez a rohanas, es elfelejtodnek a gondterhelt percek? nem az idot unnepeljuk. az ajandek nem a penzrol szol. az, h fozok kivetelesen egy finom vacsit, nem a szokasos farmer-poloban lepek be a szobaba es h veszek neki ket uveggel a kedvenc belga sorebol nagydobraveres lenne? annak talan igen, aki termeszetesnek veszi, h ott vannak mellette. hogy az az egy ott van mellette. es elkopik az orom, elkopik az odaadas. igen, utalok reggel 5kor felkelni es a konyhaban inditani a napom, de mindig megkoszoni, es elmondja milyen finom volt, meg ha felig aludt is kozben. es akkor mar nem utalom. pedig mar hanyszor raktam reggelit ele. miert ne vehetnek egy turo rudit a vacsi melle? mennyi penzrol beszelunk? az apro oromokre szukseg van. szukseg volt nekem is az apro sarga cetlire a naptaramon egy rovid uzenettel egy hisztis nap utan. ha elfelejtuk ezeket az aprosagokat, elmegyunk az egesz mellett. igenis kell unnepelni. ne vegyuk a jo es szep dolgokat olyan termeszetesnek, ha a rosszakat is mindig szanaszet panaszkodjuk. unnepeljuk meg, hogy van kinek oromet okozni. minden pillanatban.